Snétberger Ferenc - szóló

Kevesen állíthatják magukról több joggal, hogy világzenészek, mint Snétberger Ferenc. A gitárvirtuóz a zenével nőtt fel. 

Snétberger Ferenc - szóló - © Markus Lackinger

© Markus Lackinger

Észak-Magyarországon született, 1957-ben, zenészfamília legkisebb fiaként. Édesapja játékát figyelve, majd vele játszva tanulta meg a gitárjáték alapjait. "Ő volt a legjobb gitáros a környéken. Apámnak saját hangzásvilága és nagyon egyéni stílusa volt."
 
Ferenc kora gyermekkorától fogva arra vágyott, hogy kiváló gitáros váljon belőle. Apja azonban nem igazán pártolta fia zene iránti lelkesedését. Csak 13 évesen engedte meg neki, hogy zeneiskolába menjen. Ott klasszikus gitárt tanult, és beleszeretett Johann Sebastian Bach művészetébe. A varázs a mai napig tart. Hosszú évek szakmai munkájával és jónéhány saját nevén kiadott lemezzel a háta mögött, stílusa sajátos ötvözetté fejlődött, melyet lehetetlen beskatulyázni.
Egy gitáros szaklap így írt erről: "Amit játszik, az egyszerre jazz, klasszikus és brazil. Snétberger legnagyobb művészi teljesítménye a tegnap és a ma párbeszéde, a szintézis." Játékában jelen van az otthon cigány zenéje, a spanyol flamenco, a klasszikus gitár éppúgy, mint a jazzes kitérők. Snétberger a hallgatót egy több zenei világon átívelő utazásra viszi, és szokatlan, különleges élmény birtokában engedi el. A hatást rögtönzéseivel éri el. Amikor a színpadra lép, rendszerint egy papírlapot hoz magával, amelyen két-három ütemnyi zene és néhány akkord áll. Semmi olyasmi, amit rajta kívül más is megérthetne. Semmi, amiben avatatlan szem megláthatná a komoly vázlatot. Mégis, ő e néhány jel alapján építi fel zenéjét. Pontosan tudja, milyen hangnemekbe fogja elvinni a dallamot, és minden váltást előre meghatározott. Játékában minden rögtönzött - de mindennek célja van.
 
Új albuma, a IN CONCERT (melyet a Budapesti zeneakadémián rögzített), egy olyan "nagyon különleges szituáció" dokumentuma, amikor még egy hozzá hasonlóan rendkívüli zenész is képes meglepni saját magát. Az improvizáció megadja a művésznek a szabadságot, hogy a pillanat hangulatát átvéve, az befolyásolja játékát.