Snétberger Ferenc pályája bő három évtizede tart, s lendületéből mit sem vesztett. Tehetségéből adódóan akár gitározhatott volna úgy is, mint Al Di Meola vagy George Benson, hiszen minden szükséges tudás a kezében volt hozzá. De ő a nehezebb utat választotta: saját hangot keresett. Egy összetéveszthetetlen, bensőséges hangot, amelyben a klasszikus zenei előképzettség, a roma hagyomány, a flamenco és a jazz egyszerre van jelen. És ez emelte ki őt a zsúfolt világmezőnyből, olyan nevek kollegiális társaságát kiérdemelve, mint Bobby McFerrin énekes-mágus és a legendás basszusgitáros Richard Bona. Számtalan saját dala mellett In Memory of my People címmel darabot írt a holokausztról gitárra és nagyzenekarra, mindeközben drámaian és autentikusan interpretálja Luciano Berio kortárs olasz zeneszerzőt is („Sequenza XI”). 2011-ben megalapította a Snétberger Zenei Tehetség Központot, amely hátrányos helyzetű gyerekek zenei képzésével foglalkozik. Új triójában – amellyel most készül az ECM kiadónál lemezfelvételre – két legendával játszik együtt: a Charles Lloyd, Tomasz Stańko és Bobo Stenson partnereként is ismert svéd bőgőssel, Anders Jorminnal (a Göteburgi Egyetem tanárával), valamint az amerikai avantgárd dobossal, Joey Baronnal, aki John Zorn együttesének meghatározó tagja, de játszott Bill Frisell-lel, John Scofield-del, Al Jarreau-val és Dizzy Gillespie-vel, illetve a popzene olyan ikonjaival, mint Michael Jackson vagy David Bowie.
